Gyűlölt Ellenségeink

Az alkalmazott nemzetkarakterológia vezető szakmai műhelye.
A világ népei hamis előítéletektől mentesen, a tények és összefüggések tükrében. Minden, amit a másoknak és önmaguknak hazudozó, politikailag korrekt szemforgatók sosem mondanak ki.

Komoly? Vagy vicc?
Vagy mégis komoly?
Hát mit fognak ehhez szólni mások?!

Állandóan időszerű

Ha nem egyértelmű, hogy hol jársz, olvasd el a tudományos alapvetést!

A gyűlölködés szakmódszertana

Ha nagyon gyűlölöd bármilyen csoport tagjait, vagy a többi kommentelőt, vagy egy részüket, add ki magadból a személyeskedőposztban!
Gyűlöllek te rohadék...! - személyeskedőposzt

Gyűlölködj a Fácsén!

Innen gyűlölködtök

Friss hozzászólások

  • D3D: Most jutott el hozzám a poszt. Én éltem ott, minden szó igaz. (2018.11.27. 18:12) Az ausztrálok
  • Frick László Intézet: A pincében lakó osztrák lányról nekem nem az Amstetti Rém áldozata ugrott be, sokak laknak szuteré... (2018.09.23. 08:30) A svédek
  • Albu: indavideo.hu/video/Csibesz_-_Gigolo web.archive.org/web/20110321052930/https://mulatos.blog.hu/201... (2018.07.24. 14:51) Fos zenék egykori gátlástalan kirablóinktól - Vendégposzt
  • Atti Békási: @dr. Trebitsch: Sajnos nem olvastam el hamarabb a hozzászolását,így ugyanerre hívtam fel a figyelm... (2018.06.08. 06:58) A demokratikus Ausztria, ahol már semmi sem emlékeztet a náci múltra
  • Flat Eric / sta prest: @pixelpiréz plüssvitéz: Maraggyá má kiskancsó! Azé bazmeg, mer nemtucc ennyit eccerre elovasni, m... (2018.03.07. 15:49) Az osztrákok
  • 11110000: @virágelvtárs: Nem minna, minnä. Nem mindegy. @El Topo (Sgt. Elias): Valójában egy finnország... (2018.01.12. 21:18) A finnek
  • Vitárius Gyuszi: @iTeM23: Egyetértek önnel. (2018.01.07. 14:19) A szlovákok

A Magyar Ember és a jégkorong

2012.04.15. 07:00 - Kurtz ezredes

Órák kérdése, és kezdetét veszi a Divízió-I A csoportjának világbajnoksága. A jégkorong iránt elkötelezett magyarként kötelességünknek érezzük hosszas és alapos anyaggal jelentkezni, amely ismét segítséget nyújt a Magyar Ember helyének megállapítására. Annyi természetesen a Magyar Ember számára is világos lehet, hogy a sport – a nyelvhez, műveltséghez, lakókörnyezethez, nőkhöz, ételekhez, történelemhez, kultúrához hasonlóan – kiemeli őt a világ többi népének piszkosszürke egyentengeréből. Azonban ne csak olimpiai aranyban mérjünk, hiszen olyan értékeink is akadnak, mint a világ legcsodálatosabb hokicsapata.

Ami magyar, az mindig legalább eggyel magasabb minőségi szintet jelent a többinél. Ez ennyire egyszerű. Természetesen az öngyűlölő hőbörgés nem kell eltántorítson minket ettől a ténytől. Főleg, ha a magyar hokiválogatottról van szó, hiszen ezek a fiúk pontosan 11 éve képtelenek nekünk csalódást okozni. Olyan erkölcsi és mentális tartásról tesznek tanúbizonyságot, amely joggal lehet példa minden magyar számára, és töltheti el keserűséggel a magyarság ellenségeit. Ráadásul van még egy vízilabda-válogatottunk, amely szóról szóra ugyanilyen, sőt kezdenek felnőni más csapatsportágak is. 11 éve, hogy hokisaink idegenben megverték a papíron sokkal jobb franciákat, utána majdnem feljutottak a legjobbak közé. Becsülettel helytálltak a világ legjobb csapatai ellen barátságos meccseken. Majd egyre többet és többet akarva, lépésről lépésre haladtak tovább az általuk elképzelt úton. Sorra valósítottak meg olyan dolgokat, amelyeket minden károgó ellendrukker lehetetlennek vélt. Sokan harminc éves koruk felett is képesek voltak teljesen új alapokra helyezni játékukat, ami határozottságról, elhivatottságról, intelligenciáról, szorgalomról és alázatról árulkodik. Ezek mellett még jófejek, viccesek és lazák is. Aki ezek után képes elhinni, hogy ez a csapat egy szarból épült vár, azt végképp ki kell ábrándítsuk. Ez a vár a világegyetem legnemesebb alapanyagából épült. Magyar férfiakból.

 

Ezek a férfiak minden károgás ellenére elhatározták, hogy többet akarnak, és a kezdeti kudarcok ellenére mindig bizonyították, tudják mit tesznek, nem kell őket félteni. Feljutottak a legjobbak közé, pedig nem ők voltak az esélyesek. Mi már ekkor tudtuk, hogy az őket ért tragédia mellett is becsülettel helyt fognak állni a legjobb csapatok ellen. Persze azt azért nem gondoltuk, hogy ennyire (Látjuk a kommenteken, mennyire irritálja ez a tótokat? Ez volt az egyetlen terület, ahol önmagukhoz képest szorongásmentes életük volt, erre megjelenik a világ legszimpatikusabb csapata - olyan mezben, hogy még egy svájcinak is tök egyértelmű, ki lopott címert kitől - és ez egész világot elkápráztatja. Kurva szar dolog lehet szlováknak lenni. Értsük meg egy kicsit őket is...)meg ennyire, ezzel még minket is megleptek egy picit. Ez a csodálatos csapat pedig azt kapta a szurkolóktól, amit megérdemelt. Pedig ekkor már – igaz szerencsére elkésve – megindult az aknamunka is. Az azóta eltelt három évben pedig nyugodtan kijelenthetjük, a magyar jégkorong évről évre jobb. A 90-es évek sufnihokijától eljutottunk addig, hogy már csak idő kérdése magyar játékos bemutatkozása az NHL-ben. Ez pedig nekik köszönhető, akik nyavalygás és siránkozás helyett bíztak magukban, egymásban, és minden kitűzött céljukat megvalósították. Nézzük, hol fognak ismét feljutni az A-csoportba! 

 

Becs szóra most nem mi rosszalkodtunk. Ez a nemzetközi jégkorong Y2K-problémája.

 

A világbajnokság helyszíne a festői Ljubljana városa, amelyet olyan lj-vel kell ejteni, mint a „sálja” szót, szóval ne szenvedjetek, simán meg fogják érteni a Laibachot is, míg nektek az Ofen után valószínűleg már gúglizni kell. Ljubljana egyébként a Ljubljanai lapály és Ljubljanai mocsár hívogató egyvelegében fekszik, kettészeli a Ljubljanica folyó, akárcsak Budapestet a Rákos-patak. A város a szlovénség bölcsője. Számtalan osztrák politikussal, egyházfővel és szlovén sífutóval gazdagította az egyetemes emberi kultúrát. Óvárosa fölött büszkélkedik a ljubljanai vár, amely a középkorban a Spanheimer család tulajdona volt, míg a nevezetes Buda vára a Szent Koronáé. A város híres még a barlangokról, az azokban lakó sárkányról, és az azt megölő görög királyfiról. Budapest kevésbé híres ugyan arról, hogy itt készült a Süsü a sárkány, de tulajdonképpen itt készült. Igazán nem akarjuk kijátszani a szlovének mellett kötelezőnek tűnő szlovák kártyát, de vajon miként zajlott ez a KGST-ben? A Spejbl és Hurvinyekért átvettek paradicsomsűrítményt, vagy a csehek képesek voltak a liftező gyomrú szlovákokkal végignézetni a magyar lovagokkal, várral, várossal, királlyal, herceggel, hercegkisasszonnyal, katonákkal és múlttal teli mesét? Legalább uhornak fordították? Megannyi kérdőjel, amit a szlovákok esetében már megszokhattunk.

 

A barlangok országának legjelentősebb történelmi személyisége nemcsak az Aranybullát, a Nándorfehérvári Csatát, a Tokaji Aszút és Neumann Jánost kénytelen pótolni, szabadidejében még hokis kabalaállat is.

 

A szlovénekről mindent elmond, hogy műanyagzacskóba palackozzák világhírű boraikat, a házigazda válogatott pedig már kétszer is utunkat állta, így hát ideje végre otthon megverni őket. Az A-csoportba ráadásul bőven elég egy tót válogatott. Hazai rendezésű vébéjük vezéralakja egyébként Anze Kopitar, a mohácsi csatáé pedig Szapolyai János. Mivel idén a Detroit is rájátszásba került, a válogatottjukra több szót nem is érdemes fecsérelni, legyen elég annyi, hogy az EBEL Minnesota Wildjára, az Olimpija Ljubljana együttesére épül. Kapujukban a Medveščak Zágráb leghorvátabb játékosa, Robert Kristan áll majd. Most nyilván mindenki össze van zavarodva, de aki még képes követni kedvenc kettős honfoglalásunkat, annak most ezen a téren is örömmel kedveskedünk. A szlovén válogatott alapemberei a Rodman testvérek – ugye mindenki emlékszik még Dennis nevű néger NBA-s unokabátyjukra, Féregre? A két kiváló szélső David és Marcel keresztnévre hallgat. Aki kitalálja, melyik válogatottban játszik szélsőt a Marian (Ez férfinév? Ne már!) és Marcel keresztnevekre hallgató másik tót testvérpár, vendégünk egy kupica zsíros borovicskára. Ezen a folyamatos döbbenetes ugyanolyanságon nem kéne többet poénkodnunk. Itt láthatóan két lányiker játszik kétlottisat, ugyanolyanra fonva a másik haját, ugyanoda kötve az ugyanolyan masnit, és ugyanolyan ruhácskában indul, ugyanolyan szökdelésekkel, ugyanazon az útvonalon, ugyanabba az iskolába. Félő, hogy ha ezzel a nagyon csalafinta játékkal nem tudják rávenni aput és anyut az újabb házasságra, már maguk sem nagyon fogják tudni, hogy eredetileg melyik-melyik volt. No nem mintha ezzel ők vagy a világ bármit veszítene.


"Ki nem ugrál, az nem szlovén!" Hallottatok már ennyire egyedi biztatást? Csak nálunk ezt az ugráló közönség énekli, nem a DJ nyomatja a seggükön ülő nézőknek, ráadásul perfektnek nem nevezhető szlovák nyelvtudással is gond nélkül megértettük a teljes szövegét.

A hósipkás hegycsúcsok, kristálytiszta hegyi patakok és zöldellő völgyek és harmonikás sramli aprócska országa után most következzen valami teljesen más! Természetesen a festői Ausztriáról van szó, akinek a magyar jégkorong is köszönhet ezt azt, ezért nem bánnánk, ha második helyen jutnának fel velünk együtt. Igaz, azt még kevésbé bánnánk, ha nem. Ne feledjük ugyanis, hogy a talpig becsületes, érthetően szintén svájci székhelyű Nemzetközi Jégkorong Szövetség nem találta eléggé magyarnak a Magyarországon született, magyar állampolgárságú, magyar anyanyelvű, magyar anyától és magyar apától származó, magyar válogatott Hári János magyar édestestvérét, Hári Norbertet, aki – legjobb korosztályos játékosként – így nem léphetett pályára szerdán, a Ruslan Gelfanovval, Alexander Cijannal és Smail Samardziccsal felálló osztrák U18-as válogatott ellen. Természetesen nem állítjuk, hogy a kirívó, minden józan észt felülmúló pofátlan gecizés mögött az osztrákok gusztustalan saskarmait gyaníthatjuk. Könnyen lehet, hogy a kazah mezben játszó oroszok, az ukrán mezben játszó oroszok, esetleg a fehérorosz mezben játszó oroszok, vagy a lengyelek sportdiplomáciája ennyire erős, de nagyon sokszor láttunk már karón varjút, és bizony mindannyiszor két feje volt. Legnagyobb sztárjuk egyébként az ificsapathoz híven Thomas Vanek, aki cseh apától és szlovák anyától született, gimnazista éveitől kezdve pedig az Egyesült Államokban él. Hogy ez valami újraforgatandó Bud Spencer – Terence Hill mozi forgatókönyve, vagy a jövő potenciális osztrák kancellárját láthatjuk szemünk előtt, azt döntsék el értő olvasóink! A lehetőségét is szeretnénk kiiktatni annak, hogy osztrákbarát elemek holéczyni vagy ennaffatizni kezdjenek. A csapat többi része osztrák, tehát Mehmetek, meg mindenféle fekete-afrikai csavargók a labdarúgó-öltözőkkel ellentétben ide még nem szivárogtak be. Mielőtt ünnepelni kezdenénk, rögtön kijózanító pofonként hat harmadik nagy ellenfelünk korántsem ennyire rózsás helyzete.

 

A minden magyar hokibarát által csodált egyesület minimális költségvetésből is remek eredményeket ért el idén. Az osztrákok nemzeti itala ezer szállal kötődik a sportághoz, hiszen hasznos tápanyagokban gazdag, természetes ízvilága a még képlékeny, kiöntés előtt álló korongokéhoz hasonló.

 

Az a közelmúlt nagy hoki”botránya” óta köztudott, hogy a román válogatottba románnak nagyon ritkán sikerül beverekednie magát. Az is emlékezetes lehet, hogy a tavalyi győztes olasz válogatottban dél-tiroli osztráknémetek és kanadai emigránsok egészítik ki egymást. Az ukrán csapat helyzete azonban jóval bonyolultabb, hiszen még a helyiek számára is embert próbáló feladat kibogarászni, hogy ki ukrán és ki ukrajnai orosz. Nem is nagyon foglalkoznak ezzel, hiszen a legjobb ukrajnai születésű játékosok nemzetiségtől függetlenül mind az orosz válogatottba kerülésért igyekeznek. Némi kompenzációként az ukrán válogatott gyengébb képességű oroszokkal vigasztalódhat, úgyhogy ebben a tengerben a magyar felmenőkkel rendelkező Ladislav Sikorcin – akinek lászlósítását valami furcsa oknál fogva a tótokkal ellentétben egyáltalában nem érezzük szükségesnek – csak egy csepp lehet. Természetesen nem minden ukrán sztárhokis lép az eloroszosodás szusszanásnyi idő alatt bejárható útjára. Az NHL rájátszása miatt elfoglalt Alekszej Ponyikarovszki és Ruszlan Fedotyenko inkább tengeren túli állampolgárságokat vett fel, a nemzeti válogatott szolgálatát pedig utoljára a tíz évvel ezelőtti Salt Lake City-i olimpián érezték kötelességüknek. A szappanoperának is beillő ukrán-orosz viszony után üdítőleg hat a kazah jégkorong-válogatott, ahol nincsenek ilyen gondok, hiszen a felszerelés-menedzserig bezárólag az utolsó emberig mindenki orosz. 

 

Ukrán lányok egyetlen valós értékük segítségével protestálnak, viszont a fiúk orosz fejvédőjével szemben ők valamiért a beloruszt favorizálják. Hofi anyósa ilyenkor kérdezné meg, hogy: "Géza! Biztosan megszűnt ez a Szovjetunió?"

 

Kakukktojásként azért itt van végre egy valódi nemzet valódi válogatottja is, a sok íróasztalon összeeszkábált teremtés után. A japán fiúk azok, akiket végre nyugodtan, derűsen és magabiztosan üdvözölhetünk, hiszen nem egy képlékeny, jellegtelen, saját maguk számára is megválaszolhatatlan kérdésekkel teli embertömeget képviselnek. A mezükön büszkélkedő felkelő nap végre nem olyan nemzeti jelkép, amelynél bármelyik disneyfigura négyszer idősebb. Mindenképpen örülünk, hogy a tavalyi katasztrófa után idén részt tudnak venni ezen a viadalon, amelynek színvonalát nemhogy emelik, hanem gyakorlatilag megmentik jelenlétükkel. Bűn lenne csak említés szintjén beérni a kiesés első számú várományosának tekintett brit válogatottal. Egyetlen szimpatikus vonásként végre elégedettséggel nyugtázhatjuk, hogy a focival ellentétben megelégedtek az igazsággal, és nem kényszerülünk végigszenvedni ugyanazt a defenzív, brusztolós, mindenféle kreativitást és szépséget mellőző darálást az északír-velszi kiesési rangadón is. Ráadásul hokiban mégcsak egy Gazza jellegű játékost se várjunk tőlük, aki alkoholizmusának hála akár három jó cselre is képes egy félidő alatt, ezért valóságos csodagyereknek tűnik a többi agresszív kismalac közt. Szerencsétlenség a szerencsében, hogy a britek – ismét nagyon helyesen – nem tesznek különbséget brit és kanadai születésű brit között, így csapatukban itt-ott-imitt-amott feltűnnek kanadai játékosok is. Persze senki ne gondoljon Gordie Howe, Wayne Gretzky vagy Sidney Crosby méltó utódaira! Botkezelési technikájuk kiváló, főleg amikor az ellenfél combjába kell orvul beleszúrni. Koronggal azonban elfogy az egyébként alapból is rendkívül hézagos tudomány.


A britek hiperrealisztikus ábrázolásmódjához csakis gratulálni tudunk. Nagyjából így néznek ki, az ütőkkel is abban a magasságban igyekeznek prédára lelni, talán csak a fogak száma túlzó.

 

Ha már a tengerentúlon vagyunk, itt lenne a hokivilág közepe? Itt van ugyan legszínvonalasabb bajnokságot jelentő NHL, de az amerikaiak egyszerűen nem érdemelnek meg ilyesmit. Az amerikai futball még érthető, de hogy a baseball és a kosárlabda is jobban érdekli őket, az már egyenesen elfogadhatatlan. Rájátszás idején előfordul némi szurkolás, de ez nem feledteti a 82 meccses alapszakasz színház hangulatát – már persze, ha az amerikaiak egyáltalán tudják, mi az a színház. A liga olyan emblematikus csapatokról ismert, mint a védekezni képtelen Pittsburgh, az agyrázkódáskirály Philadelphia, vagy a tátrai Frankensteint kapitánnyá tevő Boston. Ráadásul néhány éve még fontos szerepet játszott az a New Jersey, ahol a kapuslegenda Martin Brodeur is előkelő helyet tudott elfoglalni a házi góllövőlistán, üres kapus találataival. Sajnos a New York Rangers mostanában bejut a rájátszásba, pedig kacagtató évek voltak, amikor évenként tapsoltak el arab sejkségnyi összegeket 12. helyekre, de azért aggodalomra nincs ok, kupát sosem fognak nyerni. Ami pedig feltűnik a Jóbarátokban is, az egyszerűen kurvára gáz dolog, tartsuk tőle távol magunkat! Ne feledkezzünk meg a bel-Szahara szélességi fokán egyensúlyozó amerikai klubokról sem. Carolina, Florida és Texas tökéletesen tájidegen hokiéletét láthatóan hiába igyekeztek megsegített bajnoki címekkel erősítgetni, nem is beszélve Arizonáról, ahol már szó szerint homokszem kerül a jégkészítő gépezetbe, Wayne Gretzky ide vagy oda. Azt hinnénk, ennél már nincs lejjebb, de alig párszáz mérföld, és máris Anaheimben vagyunk. Egy újabb kupagyőztes földjén, melynek ősgenezisét a Kerge Kacsák című gyerekfilm jelenti. Bizonyára senki nem találna kivetnivalót abban, ha Springer Ferenc helyett a Szeleburdi család szobra állna a Bagaméri stadionban. Ha esetleg mégis, akkor minden rendben.

Kanada persze sokkal jobb, nemhiába a kivándorlási demokraták kedvenc célpontja. Természetesen csak tréfáltunk, hiszen a kanadaiakról köztudott, hogy imádják magukat folyton megkülönböztetni az Amerikai Egyesült Államok honpolgáraitól. Önmagában ez a tevékenység még rokonszenves is lenne – hiszen ki akarna amerikai lenni? – de az a rossz hírünk van, hogy önmagában a hideg, és az ennek köszönhető hoki sajnos rettentő kevés lesz ehhez. A hoki ugyan egy nagyszerű, erős, kemény és férfias sport, és Kanadában nagyon magas szinten művelik is. Számtalan nagyszerű játékost és szakembert adtak már a világnak, ez mégsem mentesíti őket a lakosság 99.95%-át kitevő azon népesség viselkedése miatt, akik az NHL-be jegyvásárlás révén jutnak el. Népszerű tévtan, hogy ezen emberek közössége lelkesebb és értőbb publikumot alkot délangol honfitársaiknál. Nos, azt szükségtelen magyarázni, kik a világ leglelkesebb és legfantasztikusabb szurkolói. Ezzel már maguk a kanadaiak is tökéletesen tisztában vannak. Pont azok, akiknek a legszimpatikusabb, és legelismerésreméltóbb csapatuk van. Persze amennyiben a hiszti, infantilis, kartonpapírra firkált filctollfeliratok és a bedobált, műanyagpoharas sörös víz emelni tud egy sportág közegén, úgy nekünk is meg kell hajolnunk a kanadai NHL-klubok nézői előtt.

Külön csemege a tetőtől talpig zöld sztreccsruhába burkolózott exhibicionista elmebetegek magánszáma, amellyel az ellenfél büntetőpadját igyekeznek bosszantani. Kultúrhelyeken az ilyen renitens elemeket a biztonsági erők – ovációtól kísérve – fülönfogva vezetik ki a stadionból, itt azonban bátran lejthetnek erotikus táncot, mutogathatnak hülye feliratokat és fizetési sapka elemzéseket, egyszerűen mindent csinálhatnak, amitől a szerencsétlen ellenfél játékosa úgy érezheti, Vancouverben nem jó kiállítottnak lenni. Amennyiben el tudjátok képzelni, hogy cicanadrágos bohócok a medence partján térdepelve háborítatlanul csikizhetik a kiállítását vörös négyzetecskében töltő Vanja Udovičić fülcimpáját egy lúdtollal, rögtön kanadaivá váltok. Addig azonban sajnos marad a magyar lét…

 

Kazincbarcika Kasszafúrók
Orosháza Orgyilkosok


Ezek után érthető, minden, a jégkoronghoz egy kicsit is értő ember már előre ellenszenvvel fogadja a kanadai házigazdák meccseit. A játékvezetés legalapvetőbb normáit is megérteni képtelen csimpánzkórus a legváratlanabb pillanatokban feltörő indokolatlan BOOOOW-zásokkal próbál majd jogtalan kiállításokat kicsikarni kis kedvenceinek. Plexicsapkodással, sőt tettlegességgel fogja terrorizálni a szerencsétlen zebramezes sporttársakat, néha teljesen egyértelmű szituációkban is. Az természetesen egyetlen hazai szurkoló szemét sem bántja, hogy a végtelenségig agyonimádott kedvenceik ujjpercdarabolással, vagy kíméletlen agyrázkódások okozásával próbálják kompenzálni technikai és sebességi hiányosságaikat. Egyes nyugat-kanadai államokban ez kifejezetten sikk. Ott a GP (Games Played) rubrika után nem a megszokott G/A/P (Goals/Assists/Points) hanem rögtön a PIM (Penalty Minutes) kategória következik.

Aki azt hinné, hogy keleten jobb a helyzet, annak felhívjuk figyelmét, hogy amennyiben Kanada valaha atomfegyverhez jutna, úgy azt Ottawa egy vesztes rájátszásbeli párharc után minden teketória nélkül képes lenne bevetni Toronto vagy Montreal ellen. Persze nem mintha ez a két város nem tenne ugyanúgy a másik kettő ellen, vagy nem érdemelné meg teljes joggal. A színestévé elterjedése előtt tucatnyi kupát nyert, s ezért egyfajta „Aranycsapat-szindrómában” szenvedő Montrealban gyakorlatilag az összes nagymama is abban a teljes tévképzetben él, hogy nála jobban senki nem tudná összeállítani a Canadienst. Mivel sajnos ez a feladat szinte kizárólag jégkorong-edzőkre hárul, így klubcsapataik jóideje kénytelenek beérni a gyászos alapszakaszok vagy keserű véget ért rájátszások hosszú-hosszú kudarcsorozataival, amelynek általában autófelgyújtós utcai zavargásokká fajulnak. Sajnálja ezek után bárki is, hogy kanadai csapat tizenkilenc éve nem nyert Stanleyt?

Immár a laikusok is pontos képet kaptak helyünkről a jégkorong világában. Most pedig kezdődhet az év legszebb hete, amikor szurkolhatunk kedvenceinknek. Hajrá Magyarok!


Címkék: sport pina ausztria szlovákia ukrajna japán szlovénia jégkorong nagy britannia magyarok műnép műcímer műnemzet történelemtelenség

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://gyuloltellensegeink.blog.hu/api/trackback/id/tr644397717

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.04.16. 09:36:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kiß B. 2012.04.15. 12:03:58

Zseniális, mint mindig! :)
Egykor kezdünk Japán ellen. Hajrá Magyarország!

Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2012.04.15. 12:25:06

Namost ez egyrészt felháborító, mert az én adómból ne támogassanak semmilyen ún. "látványsportot", amíg a magyar válogatott színvonala a béka segge alatt van, a ritmikus sportgimnazisták, a curlingesek és a szinkronúszók pedig havonta kapnak egy féloldalt a Sportban. És amíg gyerekek éheznek Szabolcsban, addig ne legyen semmilyen Stadion se, a régit is bontsuk le és vigyük oda nekik.

Másodsorban meg ez a Blog gyenge utánzata egy valóban vicces blognak, ahol különféle nemzeteket figuráznak ki valóban humorral és iróniával, talán Főnix vagy melyik volt. Úgyhogy ne smitteljetek, szarok vagytok.

Pá!

A Buszos Karesz 2012.04.15. 13:00:34

kiváló, kiváló :) nézem a meccset, 1000-1200 magyar szurkoló és 3-4 japán.
a jég meg szar. bénák ezek a szlovák szervezők :)

Tell Vilmos 2012.04.15. 13:07:57

Idén nehéz lesz feljutni, de azért hajrá fiúk! Ti vagytok a legjobbak!

Lisztes Terc (törölt) 2012.04.15. 13:27:14

"Kurva szar dolog lehet szlováknak lenni. Értsük meg egy kicsit őket is..." Itt kezdtem el hangosan nevetni. Mindamellett igaz.

gabesz7004 2012.04.15. 14:15:21

Korrekt, ahogy egy igazi européer posztnak kell lennie! :)

HAJRÁ MAGYAROK!!!

Stefi, a baranyai evangélikus sváb parasztlány 2012.04.15. 14:43:15

Nem olvastam el, mert nem érdekelnek a durva, tesztoszteronszagú sportok, melyek kizárólag azt a célt szolgálják, hogy a férfiak kiélhessék a vadállatias ösztöneiket.

bush84 2012.04.15. 15:16:14

A poszt minden szava arany. :) Ma a srácok is ennek megfelelően játszottak. Szerdától mi is megnézzük ezt a tót csaronkot.

Kitsilatzi · http://leggitar.blog.hu/ 2012.04.15. 18:24:39

Zseniális poszt!
Mindig nagy öröm az ilyen kimerítő sportszakmai elemzéseket olvasni.

Hintz ezredes 2012.04.15. 19:11:41

@Stefi, a baranyai evangélikus sváb parasztlány: Azért titkon reméled, hogy egy nap majd rajtad éli ki a vadállatias ösztöneit néhány izmos, erősen ittas férfi, ugye? Ti, feministák annyira kiismerhetők vagytok, hogy egyszerűen nem is kihívás titeket alázni.

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2012.04.15. 22:12:39

Én úgy látom, egy forduló után akár abba is lehetne hagyni ezt a tornát, az első helyezett kiléte már most látszik a táblázaton! ;-)

Raon 2012.04.16. 09:35:10

Őszinte tisztelet a cikkírónak! :)

üdv,
Raon
Fehérvár Ördögi Kör

Spigott 2012.04.16. 12:39:58

Ez kurva jó volt, sokat nevettem :)

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2012.04.16. 15:46:20

@-kraci-: @Tell Vilmos: @bush84: @promontor: @Raon:
Hát én azt mondom, hogy ez elment sajnos. :((((( Innentől a kiesés elkerülése a cél. Igazuk lett az aggódó hangoknak, Bálizst butaság volt kivinni, és ez a csapat is pff...... Galanisz, Sikorcin, én meg magyarként nem játszhatok. Mennék ki cserére, és románok kucorognak a padon egy kanadai előtt...
Merjünk kicsik lenni én azt mondom.

A csodálatos Óz 2012.04.16. 19:10:48

@Stefi, a baranyai evangélikus sváb parasztlány: Köszönjük, hogy ezt megosztottad velünk! De hidd el, senkit nem érdekel!

Szandeeekahh · http://twod.blog.hu/ 2012.04.18. 18:40:38

@Kurtz ezredes: így van, annyira picik vagyunk, hogy itt is elloptuk -pontosabban a fradisták ellopták- a szlovákok címerét. A játékos hasán a fradi jégkorongszakosztályának a címere: ulloi129.files.wordpress.com/2011/03/540hoki.jpg?w=510&h=409 itt pedig a szlovák fradi jégkorongszakosztályának a címere: www.vitisport.hu/images/logos/hokej/slovan.gif
Pedig biztos vagyok, hogy már Csák Mátéék idejében is ez volt a pozsonyi, pardon bratyiszlavai szlován címere. Csak erről nem maradt fenn ábrázolás egyik krónikában sem. Biztos az NS kiretusálta :(

Noname Watanabe 2012.04.19. 08:44:25

@Stefi, a baranyai evangélikus sváb parasztlány: Fogadjunk, hogy Kurtz ezredes fizet téged, hogy provokáld a hétszer vágott mező dicső fiait tejjel-mézzel folyó Duna-Tisza közén innen és túl.

Dream_walker 2012.04.25. 22:19:08

nem olvasta el, nem olvasta el, hát kérem, nem baj, eljön még az idő, mikor az olvasás büszke tevékenység lesz, mint rég, a tájékozottság és a széles látókör bizonyítéka, a tevékenység gyakorlását bátran felvállalják a lelki szegények is, hiszen ezáltal épülnek és gyarapodnak szellemiekben

addig meg jobb a viszolygás a tesztoszterontól, mert hát az egy semmire nem jó, értelmetlen dolog az életben, főleg az ilyen tudatlanok (ez is egy boldog-féle) ne kerüljenek kapcsolatba vele, és akkor a biológia megoldja egyenes kieséssel a jövőt...

a poszt remek, mint mindig, ezt már meg sem jegyzem :)

Tibi! "Úgyhogy ne smitteljetek, szarok vagytok."
Most komolyan? Modoros bloggal a nickem mögött nem pofáznék :D

Kágyilló 2012.05.27. 18:53:42

@Modor Tibi: Hahha. Az örökízetlen, kopirider, trágárkodó is itt van. Jó látni téged tezsvírem. Megnéztem a "blogod". Fostalicska klisé az egész. :D Szerintem te tök féltékeny vagy erre a blogra! Hahaha.

objekt678 2012.06.20. 23:03:17

Nem fértek a bőrötökbe !
A mesüge "kurtz" viccnek veszi a történelmet, nem tanul belőle.
Ugyan nem szerepel sem a Misnában , sem a Gemarában, de gondolkodj el rajta: helyes- e magunk alatt szítani a parazsat ?
A barom eszed azt mondja : Igen.
Nem jó úton jársz.!

objekt678 2012.06.20. 23:24:20

"Hintz ezredes 2012.04.15. 19:11:41
@Stefi, a baranyai evangélikus sváb parasztlány: Azért titkon reméled, hogy egy nap majd rajtad éli ki a vadállatias ösztöneit néhány izmos, erősen ittas férfi, ugye? Ti, feministák annyira kiismerhetők vagytok, hogy egyszerűen nem is kihívás titeket alázni."

Falra is fel szoktad firkálni a "gondolataid" ?
Nincs sikered a nőknél?
Ez nem baj.
Van -e más téren tehetséged azon kívül, hogy zsidó vagy ?

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2013.03.20. 16:45:14

@Zigi:
Több hónapja kint van szegény, ennyi idő után bármelyik normális magyar megutálná az amerikaiakat.

Presszós Laci 2013.03.21. 22:13:45

@Kurtz ezredes: Én még soha nem voltam Amerikában, és utálom őket. A niggereket különösen.