Gyűlölt Ellenségeink

Az alkalmazott nemzetkarakterológia vezető szakmai műhelye.
A világ népei hamis előítéletektől mentesen, a tények és összefüggések tükrében. Minden, amit a másoknak és önmaguknak hazudozó, politikailag korrekt szemforgatók sosem mondanak ki.

Komoly? Vagy vicc?
Vagy mégis komoly?
Hát mit fognak ehhez szólni mások?!

Állandóan időszerű

Ha nem egyértelmű, hogy hol jársz, olvasd el a tudományos alapvetést!

A gyűlölködés szakmódszertana

Ha nagyon gyűlölöd bármilyen csoport tagjait, vagy a többi kommentelőt, vagy egy részüket, add ki magadból a személyeskedőposztban!
Gyűlöllek te rohadék...! - személyeskedőposzt

Gyűlölködj a Fácsén!

Innen gyűlölködtök

Friss hozzászólások

  • Frick László Intézet: A pincében lakó osztrák lányról nekem nem az Amstetti Rém áldozata ugrott be, sokak laknak szuteré... (2018.09.23. 08:30) A svédek
  • Albu: indavideo.hu/video/Csibesz_-_Gigolo web.archive.org/web/20110321052930/https://mulatos.blog.hu/201... (2018.07.24. 14:51) Fos zenék egykori gátlástalan kirablóinktól - Vendégposzt
  • Atti Békási: @dr. Trebitsch: Sajnos nem olvastam el hamarabb a hozzászolását,így ugyanerre hívtam fel a figyelm... (2018.06.08. 06:58) A demokratikus Ausztria, ahol már semmi sem emlékeztet a náci múltra
  • Flat Eric / sta prest: @pixelpiréz plüssvitéz: Maraggyá má kiskancsó! Azé bazmeg, mer nemtucc ennyit eccerre elovasni, m... (2018.03.07. 15:49) Az osztrákok
  • 11110000: @virágelvtárs: Nem minna, minnä. Nem mindegy. @El Topo (Sgt. Elias): Valójában egy finnország... (2018.01.12. 21:18) A finnek
  • Vitárius Gyuszi: @iTeM23: Egyetértek önnel. (2018.01.07. 14:19) A szlovákok
  • Bicepsz Elek: Ennek a posztnak minden szava igaz!! vilagterkep.atlatszo.hu/2017/08/25/viszlat-visegrad-most-vez... (2017.08.25. 18:50) Már megváltoztak…

A kanadaiak

2013.03.18. 10:47 - Kurtz ezredes

 

Hockey-Canada-Logo2.jpgBoldog percek következnek, hiszen ismét egy gyűlölhetetlenül szánalmas és utálhatatlanul nemlétező nemzetimitátor mindennapi nyomorát ismerhetitek meg, akit egy pillanatig sem kell komolyan vennünk. Hősünk elképesztő ütemben gyűjtögeti a bevándorlókat, mégse sikerült eddig bármi valamit elérnie belőlük. Vékonyka szálként egyetlen sportág tartja el attól, amit rettenetesen tagad, ami rettenetesen nem szeretne lenni, mégis rettenetesen az. Igaz őszintén szólva az a rettenetes az se igazán az. Elég zavaros ugye? Akkor jó nyomon vagytok!

Nektek eddig mennyi időtökbe és energiába került külföldieket meggyőzni arról, hogy nem vagytok finnek, törökök vagy osztjákok? Nem sokba, ugye? A kanadaiak élete viszont görcsös, önigazoló tagadással telik. Régebben a britekhez nem volt közük, de az Egyesült Államok világhatalommá válásával az utóbbi évtizedekben inkább amerikaiak szeretnének nem lenni. Kivételt képeznek ez alól a kanadai franciák, akik nem állítják bele a baltát az ember homlokába, ha francia kanadaiaknak nevezi őket, így sajnos Kanada a világ azon kevés országainak egyike, ahol tényleg a franciákkal kényszerülünk rokonszenvezni. A brit kanadaiak kettős szorításban kénytelenek végigtagadni életüket. Egyrészt nem britek, de olyannyira nem amerikaiak, hogy president helyett prime minister szolgálja őket, másrészt nem amerikaiul, hanem angolul beszélnek. Mintha egy patkány az anakonda szájából a vipera szájába menekülne a veszély elől. Mindegy, legalább 1965-ben leültek, és a brit zászlójuk helyett csináltak egy sajátot. Jó, hát falevelet tettek bele, meg ilyenek, senki ne várjon sokat, de a többi angolhoz képest ez már dicséretre méltó kezdeményezőkészségről és kreativitásról tesz tanúbizonyságot. 

Bizonyára mindenki emlékszik még a Soproni Sör jószándékú, de meglehetősen gyatra kivitelezésű reklámkampányára, amelyben kanadai mintára, nemzeti büszkeségre kívánták szocializálni népünket. Maga a kezdeményezés szívderítő ugyan, de ilyen téren a világon semmi szükségünk nincs pont egy nemzeti sajátosságoktól teljesen mentes nemzet reklámanyagának lemásolására. Mondjuk azért gyenge másolat ide, vagy oda, magyar életérzést hirdető hódot nem kellett szerepeltetnünk, ráadásul maga a reklám sem német nyelven szólt az irodalmi németet osztrákoknál szebben beszélő magyarokhoz. Egyébként a nyelvkérdés önmagában kardinális Kanadában. Most elsősorban nem az angol-francia kétnyelvűségre gondolunk, sokkal inkább a kanadai angolra, amelynek hosszas szócikket is készítettek, nagy pedantériával, a legnépszerűbb internetes enciklopédiában. A sok szöveg ne tévesszen meg senkit, ugyanis pontosan a második bekezdés harmadik sorában vallják be saját maguk, hogy kanadai angol lényegében nem létezik. Vagyis persze létezik azért, csak tulajdonképpen tökéletesen megegyezik az adott kanadai határszakasz amerikai oldalán beszélt angollal.

Srácok! Tényleg vicces, meg minden, de ha jól tippelünk, akkor ennek a kanadai színésznek teljes színészi eszköztára egy amerikai pólóból áll. Ezen kívül semmit nem kell csinálnia, és máris hitelesen alakít amerikait. Érzitek, mi a gond, ugye?

Ezek után nyilvánvaló, hogy a videó végén elhangzó nemzetigazoló üvöltés inkább kétségbeesett segélykiáltás, hiszen egyetlen, valóban létező nemzet sem üvölti szét létét a nagyvilágba. Jó, ott van persze Kardos doktor sokszor ismételt "MAGYAROK VAGYUNK!" szlogenje, a Hamis a baba című filmremekből. Bujtor István és Kern András már akkor, 1991-ben szórakoztatni akartak minket ezzel a hangnemmel. Az évszámból egyébként máris gyaníthatjátok, melyik „nemzet” csinált még ilyen üvöltözős reklámkampányt. Igen, ők. Kanadáé legalább egy icipicit tényleg önironikus, míg a szlovákok húsz év alatt még nem juthattak el ennyire bonyolult érzelmek kifejezéséig. De nyugalom, hiszen a svájci németek is megvették a licencet, és van egy sejtésünk, nemsokára melyek lesznek azok a boldog, egészséges, nyugodt, higgadt, magabiztos, létükről sziklaszilárdan meggyőződött népségek, amelyek az éjszaka közepén vernek majd fel minket az „IIIIIIIII AAAAAAAAAAAM IRIIIIIIIISH!!!!” „IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIK BEEEEEEEEEEEEEN DUUUUUTCH” „JEEEEEEEEEE SUIIIIIIIIIIIIS BELGEEEEEEEEEE” vonyításaikkal.

Ezzel nemhogy minket, de saját magukat sem győzték meg. Mire ébredhetnek fel legszörnyűbb rémálmaikból? „Ma akkor elsősorban amerikaiak nem vagyunk, vagy inkább döntően britek ne legyünk?” Mindenesetre igen érdekes elmekórtani eset volt, amikor a kanadaiak úgy szerették volna bebizonyítani nemamerikaiságukat, hogy az amerikaiak által használt angol mértékegységeket metrikusra cserélték, miközben Kanada államfője rezzenéstelen arccal II. Erzsébet maradt. Gyanítjuk, hogy a piros bohócorrot sem tették fel hozzá, pedig kellett volna. A nagy nemzeti önazonosságot hozó cserétől a kanadai nemzettudat erősödését várták. Bizonyára az Air Canada szuperképzett mérnökei is nagyon belefeledkeztek az ünneplésbe, ugyanis egy közepes magyar alsó tagozatos diák által, szöveges feladatként gond nélkül megoldható matematikai műveletben sajnos elszámolták a gallon-liter átváltást. Semmi baj, a biztos nemzeti létezés tudata ennyi áldozatot simán megér. A biztos nemzeti létezés tudatát viszont semmiképpen se Kanadában keressétek! Mindenesetre még a germánok hagyományos pótcselekvésébe, a parttalan anyagi jólétbe sem menekülhetnek, amikor a kasszánál előveszik jól ki nem érdemelt, minden címletében erzsébetkirálynős… Na mijeiket? Úgy bizony! Dollárjaikat!

okc201.jpg

 

Akik még mindig kételkednek a kanadaiak britségéről, próbálják megmagyarázni ezt: London, Ontario, Kanada

 

Persze azzal fognak védekezni, hogy hokijegyre kell a pénz. Jó dolog a jégkorong, ahogy a vízilabda is jó dolog. Mégis, kissé túlzó lenne, ha egyetlen szalmaszálként a vízilabdasport adná meg nekünk a hamis nemzeti létezés illúzióját. Ehelyett úgy vagyunk vele, hogy a vízilabda jó, mi pedig még jobbak vagyunk benne, ott is van valahol a magyarság létezéstudatának oszlopainál, de mégis valahol hátul, vagy legjobb esetben középen. Ott tartja több ezer társával együtt a magyarság nemzeti panteonjának tetőszerkezetét, azét a nemzeti panteonét, amely méreteit tekintve többször érné körül az egyenlítőt. Kanadában ellenben nincs más, mint a jégkorong. Szerintük igazán ez különbözteti meg őket az amerikaiaktól, akik az amerikai focit szeretik. Csak a tényszerűség kedvéért tegyük hozzá, Kanadában létezik kanadai foci is, amit a kanadai fociligába tömörülve űznek, és igencsak népszerű, azonban gyakorlatilag semmiben sem különbözik az amerikai focitól. Azt remélhetnénk, hogy akkor legalább az USA-ban nincs hoki, erre az NHL-ben 23 amerikai klub küzd 7 kanadai mellett, ráadásul úgy, hogy kanadai csapat utoljára 1993-ban hódította el a bajnoki címet. Hiába próbál hát megállni a kanadai ősmasszívumon, még ez az egyetlen, csonka, bizonytalan kis oszlopocska is inog. Ezért próbálja két oldalról kínkeservesen tartani a frissen kanadaivá vedlett, egykori szdsz-es Mohácsi Viktória és a frissen kanadaivá vedlett, egykori szdsz-es Akos Kertesz.

Seattle_General-view_2111.jpg

 

A rendkívül modern, észak-csendes-óceáni partvidéken fekvő metropolisz fiatalos dinamizmusával turisták százezreit vonzza évente.

 

Ennél a pontnál érkeztünk el Kanada valódi nemzeti étoszához, a Modern Államhoz, amelyet a Modern Társadalom alkot. Ennek a Modern Társadalomnak bárki teljes jogú tagja lehet korra, nemre, fajra, vallási vagy szexuális hovatartozásra, bőrszínre való tekintet nélkül. Itt nincsenek előítéletek, és már az utashídon teljesen kanadainak érezheti magát a sok kis beözönlő Homo Novus, feltéve, ha hajlandó kétkedés nélkül beállni a hazugságpiramis aljára. Sok munkával és még több hazugsággal ugyanis idővel feljebb kerülhet majd, de mégis az a leghatásosabb, ha hozzá hasonló szerencsétleneket szervez be maga alá. Számára a hazugságpiramis legteteje örökre elérhetetlen, ugyanis ennek a végtelenül toleráns társadalomnak a csúcsán olyan olajcégek pöffeszkednek, amelyek végtelenül tisztelik a másságot, kivéve, ha régebb óta él ott, mint ők, ráadásul pechére éppen olajhomokon. Ez esetben az őslakosságot deportálják, földjét pedig az erdő tarvágása után mérgekkel mossák át, hogy kinyerjék belőle a számukra végtelenül értékes nyersanyagot. Ezután megfinomítják, majd újabb jelentős környezeti terhelést okozva, jó drágán eladják elégetésre. A bányászatból visszamaradt mérget pedig… Na, mit tippeltek, vajon mit csinálhatnak a vegyi folyamatok során keletkező rengeteg mérgező vegyülettel? Lelkivilágukat és a pénzben kifejezhető–pénzben kifejezhetetlen értékek aránya iránti érzékenységüket ismerve, biztos jó drágán ártalmatlanítják, ugye?Peacekeeping_Monument_in_Ottawa.JPG

 

A kétnyelvűség Kanada egyik legfontosabb értéke. A kétnyelvűség Kanada egyik legfontosabb értéke. A kanadai nemzet első számú terén épp egy dicsőséges pillanatot láthattok a kanadai törtélemből. Tango Alfa Sierra vezér és szakasza akár az életét is kész feláldozni azért, hogy pastu törzsek soha többé ne lőhessenek egymásra!

 

Városépítészetük kimerül brit viktoriánus házak amerikai rácsszerkezetbe erőltetésében, ezt felesleges is tovább ragozni. A francia vidékeken egyébként egész szép francia stílusú épületeket is találni, csak ők franciák is. Kanada leghíresebb épülete Gazdagréthez hasonlóan egy tévétorony, csak Gazdagrétnek jobb a főcímzenéje. A kanadai nemzeti himnusz ellenben pontosan ugyanazzal a hanggal kezdődik, mint az amerikai nemzeti himnusz. Mivel az első világháborús géppuskának szaladásokról és az 1942-es Dieppe-i partraszállásról nem tudnak dicsőséges emlékművet állítani, ezért nemzetük fővárosának központi részén megalkották a Békefenntartók terét. Íme egy nemzet, amelyiknek végre nincs rossz lelkiismerete, és méltán büszke hőseire! Ezt mantrázzák, miközben saját maguk előtt is szégyellik, hogy Kanada az Egyesült Királyság mellett az USA leghűségesebb kiskutyája évtizedek óta, legyen szó a legképtelenebb és legaljasabb amerikai katonai műveletről. Nemzeti gasztronómiájuk nincsen. Az egyetlen dolgot, ami tényleg sajátjuk lehetne, pont az amerikaiak locsolják rá a palacsintáikra. Ezt nevezhetjük röviden úgy, hogy pancserség. Mikor fogja Magyarország az EU-nál sajátjaként levédetni a sztrapacskát?images.jpg

 

Kanada büszkesége, a CN-Tower, összetéveszthetetlen
sziluettjével magasodik Toronto belvárosa fölé

 

Már a finnekkel kapcsolatos összefoglalóban is felmerült, mennyire gáz, ha egy nemzet legjobb futballistája még aktív játékos. Nos akkor ezek fényében találjunk valamiféle jelzőt arra az irodalomra, amelynek panteonjában kétharmadrészt élő, aktív, sőt petyhüdt jólétüknek hála, viszonylag jó egészségnek örvendő szerzők sorakoznak. Többségük ráadásul nő, márpedig a nők – sok egyéb mellett – írni biztosan nem tudnak. Jó, olyan kis aranyos, és nem túl sekélyes gyerekdarabokat, mint a Magyarországon is közkedvelt Váratlan utazás, még ők is simán összehoznak. Gyerekként még mi is szívesen megnéztünk ilyeneket, szerettük is őket, de az azért nem merült fel bennünk, hogy az Abigél megelőzné a magyar irodalom nagy klasszikusait, úgy mint Az ember tragédiája, Toldi, Szent Péter esernyője vagy Aranysárkány. Ezek azért mégis olyan fajsúlyú művek, hogy nem vesszük őket elő egy légy lecsapásához. A kanadai irodalmat bőven túlszárnyaljuk mi olyan könnyed, fergetegesen vicces, laza, mégis tartalmas és hihetetlenül gazdag könyvvel, mint a Pokolbéli víg napjaim, amely Kanada legismertebb költőjének, Faludy Györgynek – aki egyébként remek prózája mellett, lírájával sajnos nem fér be a száz legjobb magyar költő közé – az önéletírása.

600full-allen-ginsberg.jpgEnnél is kedvezőbb a helyzet, ha pusztán a kortárs irodalmak összehasonlítására szorítkozunk. A magyaroknál ilyenkor a könyvtár tartalmának 97%-a kiesik, a kanadaiaknál viszont negyven alatti hölgyek jobbnál jobb vámpírregényei sorakoznak, magyar ellenfélre várva. Vannak még színes bevándorlóhölgyek, magukat leszbikusnak mondó biszex hölgyek, hölgyek családon belüli erőszakban, hölgyek kéjmunka közben, hölgyek terhességmegszakításra várva, hölgyek a hadseregben, hölgyek férfias munkában, hölgyek drogozás közben. Mivel ezeket a hölgyekről szóló, rendkívül izgalmas könyveket szinte mind hölgyek írják, eleve esélytelen, hogy ezek a könyvek színvonalban akárcsak a legjobb magyar blogokat felülmúlják. A kanadai hölgyek ugyanis biológiai és kulturális adottságuknál fogva egyszerűen képtelenek olyan, a finomtól az egészen metsző iróniáig terjedő, mocskosul kíméletlen, de egyúttal bámulatosan tartalmas és sokféle értelmezési tartományban mozgó stílusra, mint amire például a Gyűlölt Ellenségeink igen.

Mivel a jégkorongot, olajbányászatot, és farönkök kamionon való szállítását még maguk a kanadaiak se érzik versképesnek, ezért a kanadai líra a déli szomszédhoz(?) hasonlóan témahiánnyal küszködik. Ha pedig egy ilyen posványos jólétű országban nem történik semmi, viszont sok a színpompás bevándorló, akkor hamar feltűnnek a jobbnál jobb versek az ilyen kisebbségek szexuális szokásairól. Még szívderítőbb a helyzet, ha az etnikai kisebbségek néhány szerzőüstököse hajlandó némi kompromisszumra, és az etnikai mellé szexuális téren is tud mutatni valamit. Ilyenkor a színes bevándorló kéjnedvének akár néhány cseppje is tisztes ösztöndíjat generál egy egészen véletlenül civil, de azért kellően liberális és kozmopolita irodalmi körtől. Emlékszünk még az amerikaiaknál Allen Ginsbergre? Nos, a kanadai vers az pontosan Allen Ginsberg. A magyar sajnos nem, de mi most megpróbáljuk modernizált nyugativá tenni a kedvetekért:

 

„Anál és orál, e kettő kell nekem!”

Arany János: Toldi fülzsírja

„Vágom a lábkörmöm, hűvös halomba
A rózsaszín lakk már, acetonnal lemosva”

Szabó Lőrinc: Lóci a tenyerébe élvez

 

Érdekes, ahogy ezek minden évben Nobel díjakat osztanak ki maguknak, irodalmi teljesítményért! Mintha a Magyar Dinnyeszövetség osztaná ki tagjai között az Év Kókusztermelője büszke címét...

A magyar szemmel nevetségesen sivár kulturális életük ellenére, rendszeresen froclizzák az amerikaiakat ezen a téren. Fölényük nem meglepő, de mi sem dörgöljük állandóan a Hold orra alá, hogy Magyarországon jóval több császárpingvin él. A nagy kulturális fölény következményeként a kanadaiak rengeteg kis kanadai Latinovits Zoltánnal bombázták már meg Hollywoodot. Dan Aykroyd, Leslie Nielsen, T.J. Hooker, Michael J. Fox közös vonása, hogy kellett nekik vagy tíz másodperc a kulturális különbségek áthidalására. Senkinek fel se tűnt, hogy kanadaiak, ahogy eddig nektek se. Legtöbben most halljátok először, ahogy a kanadaiak Márkus Lászlójáról, Jim Carrey-ről sem gyanítottátok, hogy nem amerikai. Sajnos azonban ezekről a viszonylag jó-remek skála között mozgó komédiásokról le kell mondanunk, ha Hollywood legnagyobb kanadai sztárját keressük. Ő ugyanis Keanu Reeves, az Arany Málna-gála állandó résztvevője. Ahelyett, hogy leszólnánk, következzen helyettünk a Wikipédia:

Libanonban született. Édesanyja, Patricia angol származású revütáncos, később divattervező; édesapja, Samuel Nowlin Reeves, kínai-hawaii származású geológus. Keresztnevének jelentése hawaii nyelven Szellő a hegyek fölött. Születése után nem sokkal szülei kapcsolata megromlott, így Reeves édesanyjával New Yorkba költözött, majd Torontoba, ahol a fiú jégkorongozni kezdett. Édesapját, aki tíz évet ült kábítószer-birtoklásért, 13 éves kora óta nem látta. Rövid ideig mostohaapja volt Paul Aaron rendező, talán innen is ered színházi érdeklődése. Iskolai évei alatt diszlexiával küszködött, 1983-ban otthagyta a középiskolát és egy színiiskolába iratkozott.

00001256.jpg

 

Az elbűvölően bájos, negyven felett is igen fiatalos, természetes szépségű színészkiránynő árnyalt szerepformálásával és gazdag karakterábrázolásával sokat tett a teljesen egyedi kanadai kultúra megismertetéséért Hollywoodban.

 

Felejtsük is el azt a butaságot, hogy a kanadaiakat a hoki különbözteti meg a többi angoltól, ez nyilvánvalóan túlzás! Keanu mondjuk egészen véletlenül a hoki révén kaphatott a Wikipedián kanadai taget, hogy miért nem kapott jégkorongozó taget, az nagy kérdés, hiszen egykor jégkorongozott. Színész tage viszont van, bár színészkedni még soha életében nem sikerült neki. Az Édes November című filmjéért például rögtön lenne egy príma ötletünk az olajhomokozás után felgyülemlett mérgező anyagok hasznosítására. A Mátrix hajlékony terminátora színészileg pedig annyi szakmai tartalommal bír, mint Arnold Schwarzenegger eredetije. Természetesen nem megfeledkezve arról, hogy Arnold Schwarzeneggernek remekül állt a lélektelen, programozott ölőrobot szerepkör, és saját magát is beleértve, soha senki nem tekintette egy pillanatig sem színésznek. Végezetül, hogy még Keanu Reeves alá is le tudjuk vinni a színvonalat, következzen a kanadaiak Ruttkai Évája, a szerves polimer vegyületek femme fatale-ja, Pamela Anderson, akinek Hollywoodba érkezése után még az a rövidke 10 másodperc sem kellett a teljes beolvadáshoz.

 

Címkék: pina usa amerikai angol jégkorong ladyboy nhl műanyag hazudozás gyarmat protestáns képmutató jellegtelen kisebbrendűségi komplexus önállótlanság erőlködés műnemzet bizonyítási kényszer

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://gyuloltellensegeink.blog.hu/api/trackback/id/tr265140430

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2013.03.19. 10:52:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.