Gyűlölt Ellenségeink

Az alkalmazott nemzetkarakterológia vezető szakmai műhelye.
A világ népei hamis előítéletektől mentesen, a tények és összefüggések tükrében. Minden, amit a másoknak és önmaguknak hazudozó, politikailag korrekt szemforgatók sosem mondanak ki.

Komoly? Vagy vicc?
Vagy mégis komoly?
Hát mit fognak ehhez szólni mások?!

Állandóan időszerű

Ha nem egyértelmű, hogy hol jársz, olvasd el a tudományos alapvetést!

A gyűlölködés szakmódszertana

Ha nagyon gyűlölöd bármilyen csoport tagjait, vagy a többi kommentelőt, vagy egy részüket, add ki magadból a személyeskedőposztban!
Gyűlöllek te rohadék...! - személyeskedőposzt

Gyűlölködj a Fácsén!

Innen gyűlölködtök

Friss hozzászólások

  • Frick László Intézet: A pincében lakó osztrák lányról nekem nem az Amstetti Rém áldozata ugrott be, sokak laknak szuteré... (2018.09.23. 08:30) A svédek
  • Albu: indavideo.hu/video/Csibesz_-_Gigolo web.archive.org/web/20110321052930/https://mulatos.blog.hu/201... (2018.07.24. 14:51) Fos zenék egykori gátlástalan kirablóinktól - Vendégposzt
  • Atti Békási: @dr. Trebitsch: Sajnos nem olvastam el hamarabb a hozzászolását,így ugyanerre hívtam fel a figyelm... (2018.06.08. 06:58) A demokratikus Ausztria, ahol már semmi sem emlékeztet a náci múltra
  • Flat Eric / sta prest: @pixelpiréz plüssvitéz: Maraggyá má kiskancsó! Azé bazmeg, mer nemtucc ennyit eccerre elovasni, m... (2018.03.07. 15:49) Az osztrákok
  • 11110000: @virágelvtárs: Nem minna, minnä. Nem mindegy. @El Topo (Sgt. Elias): Valójában egy finnország... (2018.01.12. 21:18) A finnek
  • Vitárius Gyuszi: @iTeM23: Egyetértek önnel. (2018.01.07. 14:19) A szlovákok
  • Bicepsz Elek: Ennek a posztnak minden szava igaz!! vilagterkep.atlatszo.hu/2017/08/25/viszlat-visegrad-most-vez... (2017.08.25. 18:50) Már megváltoztak…

A magyar ember és a labdarúgás - 3. rész

2013.05.28. 13:19 - Gudea enszi

mlsz_logo1423341488.jpgMindenki tudja, hogy az angolok a futball tanítómesterei. Ez afféle szépségtapasz, vigaszdíj. Hokinemzet helyett a kanadaiakat is a hoki tanítómestereinek hívnák, ha soha az életben nem nyernének semmit. Olyan ez, mint a tiszteletbeli elnöki cím bárhol: köszönjük, hogy létrehoztál nekünk valamit, ami most már a miénk, neked semmi közöd hozzá, de azért az előszobáig még bejöhetsz. Na és akkor kik lehetnek az elnökök? Kórusban vágja rá a munkásosztály, hogy a brazilok.

Hiszen a „brazil foci” az olyasmi értékközvetítő szóösszetétel, mint a magyar űrvízilabda, a magyar gulyás és a Magyar-vándor. Maga a legenda; az olyan magasságokban szárnyaló, ahova ember fia nem érhet fel rajtuk kívül. Eddig a mítosz, most pedig jöjjön a valóság! A brazil foci nagyjából onnan indult a 30-as években, ahol a szerb vízilabda járt a 2000-es években. Jó képességű csapat volt, amely a sport erkölcsi alapvetései szerinti győzelemnél mégis többre tartotta az ellenfél testi épségének leépítését, így aztán sosem ért fel a csúcsra. Törött lábak és karok szegélyezték az utat, amerre ezek a latin mágusok megfordultak. Első igazán jelentős tettük (nemcsak a foci, hanem úgy általában a történelem során) egy hazai megcsúfulás volt az aprócska Uruguay ellen, amely akkoriban Argentína A-csapataként volt felfogható. Ezt a vereséget természetesen a kötelező latin hisztivel viselte a brazil óriás: a lefújás utáni órákban többen haltak meg saját, vagy egy szurkolótárs keze által, mint a brazil forradalomban és cseh katonai egyenruhában együttvéve. Szambaország pedig még erősebben kezdett hinni benne, hogy ő a foci kiválasztottja. A rögtön ezután felbukkanó, vagány magyar zsenik hatására aztán a világ újságjainak betűszedői elég ritkán rakták össze a „Brazília” betűkombinációt, és úgy tűnt, a brazil foci az őt megillető helyen marad – mindegy hol, csak ne az elsőn. Sajnos a magyarországi politikai-társadalmi helyzet és a foci leépülésének legalábbis nem megakadályozása lehetővé tette, hogy a világ valaha volt, legfeljebb második legjobb válogatottja rövid időn belül behúzzon három világbajnoki címet. Ez a tragédiasorozat hitette el a világgal, hogy Brazília a maga 8.511.965 km2-ével az utolsó négyzetméterig egy focitemplom, és a Maracana benne a főoltár. Itt hívnánk fel a figyelmet, hogy a másodvirágz6e58d3e33db48ed1d6ac9761a1491f5f.jpgását élő, de az eredeti Aranycsapat tudásától és bájától azért jócskán elmaradó magyar válogatott hogy szedte ízekre a brazil csodát, amely az 1966-os vébén átvette Anglia szerepét, és már a csoportban elköszönt.

A történet másik vége úgy fest, hogy a »brazil« foci 1986 körül kimúlt, de 1994-ig olyan volt, mint a talpon meghalt és kiszáradt cserebogár, amelynek a kitinpáncélja még valami élőt sejtet. És Dungáék izgalommentes, darabos, technikátlan focija valóban egy halott cserebogarat idézett. Az, hogy ez a csapat bármit nyerhetett, kizárólag a nemzetközi labdarúgás már 1990-ben befigyelő első teljes mélypontjának volt köszönhető. A legendás brazil csapat utolsó, 1970-es győzelme, valamint az 1994-es – legkevésbé sem brazilos – csapatuk győzelme között egyébként még döntőig sem jutottak, ennek ellenére mindenki őket tartja a foci braziljainak. Valami durva marketingtitkot sejtünk mi emögött, amelynek megszerzésére – rejtett forrásaink szerint – Bajnai Gordon is pénzt és időt nem kímélve, komoly erőket fordít. Az ezután következett két vb-döntőt annak köszönhették a brazilok, hogy Európa kinevelt nekik néhány, európai focit játszó sztárt, a saját bajnokságaiban. Az ő vezérletükkel, a brazilok a játékukat tekintve az olasz, bőrszínüket tekintve a franciák legjobb napjait idézték. Az 1970-es győzelem utáni áthatolhatatlan csendben rendkívüli módon megtanulta ölni a játékot a selecao. Csak az okozhat neki gondot, hogy korunk labdarúgó-válogatottjait ismerve, gyakran nincs mit ölni. Legnagyobb meglepetés az olaszokat érte '94-ben, akiket annyira összezavart a brazilok semmittevése, hogy tanácstalanságukban még a támadással is meg-megpróbálkoztak. Szerencsére 2002 óta a dobogó közelébe sem jutottak szambáék, és újabban az olyan öntelt megnyilatkozásokat is ritkán kell elviselnünk, melyek szerint Brazília számára egyértelmű kudarc, ha nem jut elődöntőbe.

muskrim.jpg

 

Vitor Borba Ferreira

 

Ki hinné, hogy a brazil válogatottnál van egy sokkal hálásabb téma? Ez a brazil focista, akinél alig tudtuk eldönteni, hogy milyen sorrendben nevessük ki a jellemzőit. Természetesen itt sem ússzuk meg, hogy megfellebbezhetetlen márkanévvel találkozzunk. A brazilok rendelkeznek minden idők legbutább legendájával, aki pompás kontrasztot mutat a mi minden hájjal megkent, csupaszív kültelki vagányunkkal. Ez a szerencsétlen hülye még egy Forma1-es futamot sem tudott tisztességesen leinteni, és hasonló magabiztossággal kezelte a kockás zászlót, mint Balotelli a színes mellényt. A földtörténeti negyedkor megfellebbezhetetlenül legjobb játékosa sajnos egy nyári aszfaltbuborék értelmi szintjével bír, nem csoda hát, hogy a FIFA őt bízta meg minden idők 100 legnagyszerűbb élő futballistájának összeválogatásával. Pelé biztosra ment, hiszen mindenkit beírt, akivel együtt játszhatott, majd jöttek azok, akiket a tévében látott. Ekkor hirtelen sürgős dolga támadt, viszont a FIFA jelezte, hogy a lista még nem teljes, mintegy harminc fő hiányzik. Legyen már olyan kedves, hogy feltesz rá pár üzletileg fontos szereplőt, például két amerikai nő, és egy szabadon választott dél-koreai jó lenne. Pelé nyakkendőkötés és a cipőkanállal vacakolás közben beválogatta még Michael Owent, David Trezeguet-t, Javier Saviolát, ahogy jutott hely a középpálya Predatorának, Egdar Davidsnak és a latin lányszobák kedvencének, Francesco Tottinak is. Itt kell rávilágítanunk egy további összefüggésre. Ha az "örökös legjobb" brazil foci mítoszát sikerült egy 12 éves időszakra leszűkítenünk, akkor alapos felülvizsgálatot igényel a legjobb játékos kérdése is. Pelé a labdarúgás Nobel-békedíjának számító Aranylabda odaítélési elveihez hasonló módon jutott eme félhivatalos cím birtokába. Természetesen képtelenség mindenre kiterjedő tárgyilagossággal meghatározni a legjobbat, és nyilván a sok gólt szerző csatárok előnyt élveznek, a gólok számát, gólátlagot, termékeny idények száma által jelzett megbízhatóságot, valamint a játékintelligenciát figyelembe véve azonban aligha találunk Puskás Öcsinél nagyszerűbbet. Azt jótékonyan ki is hagytuk a számításból, hogy míg Pelét tenyerén hordozta a világ, Öcsit a FIFA, a Szovjetunió, valamint a nyugati szövetségesek együttes ármánykodása is csak a világbajnoki címtől, valamint a fénykorában kényszerűen kihagyott két idénytől tudta eltámasztani, a három BEK-győzelemtől és a számtalan gólkirályi címtől nem.

Miután tisztelegtünk a valaha élt legnagyobb labdarúgó előtt, és kiröhögtük Pelé "eszét", röhögjünk egyet a nevén is! A latin nevekben található ékezetes magánhangzókat a magyar riporterek rendre hosszú magánhangzónak ejtik, holott ez csak azt jelzi, hogy az adott szótagot kell erősen hangsúlyozni. Ez például Piqué esetében (helyes ejtése „Pike”, hangsúlyos második szótaggal) egyszerű ismerethiány, brazil barátainknál azonban nagy adag jóindulatnak is minősíthetnénk, ha szándékos lenne. A Pele jóval dedósabb, mint a Pelé, ahogy a Kaka is sokkal büdösebb, mint a Kaká. Az alkalmat megragadva jelezzük a magyar sportriportereknek, hogy a latin nevek helyes ejtésével sokat tehetnének a latin foci és a latin focisták helyükön kezeléséért. Nincs ugyanis az az elvetemült, kamaszéveit a 60-70-es évek fordulóján élt futballrajongó, akinek a Pele szóról ne egy aranyos, kis hasznavehetetlen, és meglehetősen butuska rágcsáló jutna eszébe. Nem csak Pelé, tehát Edson Arantes do Nascimento nagy név még itt. Edvaldo Izídio Neto, vagy Ricardo Izecson dos Santos Leite is igazi példaképek, ám a Didi, Vava, Kaka, Dede, Dida neveket látva nem úgy tűnik, hogy akár maguk a brazilok komolyan vennék ezt. Magyarországon a kutyák neve több komolyságot és méltóságot hordoz, mint Brazília üdvöskéi. Kevesen állnák meg röhögés nélkül Ecseri Báthory Bethlen Jenő Dénes Ferenc Károly, azaz Hugyí felbukkanását a pályán, ahogy Eszterházy Teleky Hazaffy Tasziló István Erneszt – ismertebb nevén Pukí – is biztosíték lenne rá, hogy nem a néger vendégmunkás lehuhogásával foglalkozna az ellenfél keménymagja. Cicinho is illeszkedik a sorba, hiszen a Cici nevet túl komolynak vélvén, óvodásított rajta egy sort, nehogy bárki felnőttnek nézze. Ugyanígy, Pelé pályafutásának is döntő lökést adott a Dodinho néven mérsékelt sikereket elérő apja. Ki ne érezné egy Dodika néven elhíresült, focista apa teljes erővel ható, férfias példamutatását? A parádés neveket tetézi Wagner Love, valamint Hulk. Felejthetetlen élmény lenne, ha egy Honvéd-Debrecen rangadón, a Mozart Kiss indításával kilépő Pókember juttatná vezetéshez a vendégeket, miután lerázta magáról a balhátvéd Pistikét, majd elfektette Csöcsi kapust. Hulkról annyi jót lehet elmondani, hogy a szuperhősök széles 220px-Socrates_Louvre.jpgtárházából legalább nem Shreket választotta. Nem vécédeszkát rendelünk a világ legjobb éttermében, hanem büdös zoknit, bravó! Ennyi ész jutott Brazíliának. Attól tartunk, hogy ezért a szintért hiába ereszkednénk az MB akárhányig. Ugyanakkor eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lett volna, ha a híres tizenegy az alábbi neveken indult volna harcba Londonban, 1953. november 25-én: Párducka – Kazal, Gyugyuka, Tinódi Lantos Je T'aime, Zaki – Cucucska, Öreg – Pupi, Kocka, Öcsike, Bolondka. Biztos mindenki teljesen komolyan vehető sportembereknek nézte volna őket, még véletlenül sem összekeverve a Móra Ferenc Általános Iskola fiatal serdülőinek névsorával.

 

Brasileiro Sampaio de Souza Vieira de Oliveira

 

A csodás nevek után merüljünk el mélyebben a szakmai részekben, hiszen a selecao a posztok terén is ígér még kellemes perceket. Gyorsan leszámolunk azzal a tévhittel, hogy a braziloknak nincs jó kapusuk. Nem csak Didáról van itt szó, hanem egy sokkal mélyebb és hosszabb folyamatról, amely már legkésőbb Taffarel idején szárba szökkent. Ezzel egyidőben erősítjük meg a brazilok technikás támadó focijának mítoszával való leszámolást. A brazil foci legalább negyedszázada a védekezésről szól, amelynek az ismert receptje így kezdődik: végy egy jó kapust! A védelem kétféle játékosból áll náluk. Középső védő az lehet, aki gátlástalanul agyonrúg bárkit, aki közel merészkedik a sárga-kék tizenhatoshoz. Léteznek még szélső védőik is, de őket nem nagyon látjuk munkában hátul. Sajnos teljesen el vannak foglalva azzal, hogy gyalogkakukk módjára végigszáguldjanak az alapvonal mellett, majd brazilosan beadják fejre. Ha mégsem angoloznak, akkor feltétlen szándékuk valami irtózatosan nagy gólt lőni a történelemkönyvekbe. Ez jelentékeny közönség előtt (tehát a Copa América nem számít) egyszer-kétszer sikerül nekik, mire az egész világ kórusban kezd áhítozni, mintha minden meccsüket ilyen gólokkal nyernék. Egyértelmű archetípusként bányásszuk elő fájdalmas emlékeink közül Roberto Carlos ténykedését, amelyet talán csak a franciák elleni döntőn tudtunk élvezni. Roby afféle brazil Mracskóként évente rúgott egy gecinagy bombagólt, amitől jövőre is elhitték róla, hogy valami óriási tálentum.

A középpályával folytatjuk, de a zseniális Dungának köszönhetően mégis maradunk a védelemben. Külön hálásak vagyunk a főhentesnek, amiért jóvátette az 1994-es érdemtelen világbajnoki címet, és szövetségi kapitányként reménytelenül védekezőre alakította csapatát. A játékgyilkosokon kívül csak védekező, majd ezt ellensúlyozandó, néha önzőn szólózgató támadó középpályás mágusokra vagyunk képesek visszaemlékezni tőlük. Ennyi biciklicselet Lance Armstrong is csak beepózva képes végignézni, az ellenfél védői viszont csak eleinte voltak tanácstalanok a világ legérdemtelenebbül felkapott cseltechnikájával szemben. Ma már türelmesen kivárják, amíg a varázsló már nem lépi át többször a labdát, majd visszarúgják a mezőnybe. Különösen azt szeretjük, amikor félresikerült meccsen, szorult helyzetben az összes brazil támadó középpályás átváltozik kis Denilsonná, és Benjamin-féle csodalövésével egymaga akarja megnyerni a meccset a lelketlenül robotoló európai iparosok ellen. Egy kicsit másfajta játékával tagadhatatlanul új színt vitt a dologba Kaká megjelenése. Ez a szín mondjuk leginkább a szürke, de legalább a sok melós után megjelent a gyepen az ültetvényes srác. Ő nem is biciklizik fejjel a falnak, ha nehézség van, csak szó nélkül eltűnik. Igazából azt sem értjük, hogy egy ilyen értelmiségi takonypócból hogy lett sztár a sumák prolik játékában. Nálunk megdobálták volna gesztenyével a suliudvaron, nemhogy csapatkapitány legyen. Igaz, ami igaz, a játékospiac és a Real Madrid ezt teszi vele mostanság, hiszen a 67 millióért vásárolt csodát már 8 millióért visszapasszolná Berlusconinak, ám a Milan is csak kölcsön akarja venni, nehogy kárba vesszen 8 millió euró. Elvégre Milánóban nem kezelik hűtlenül a pénzt. Szegény Kaká viszont eközben jobban értéktelenedik, mint az ír gipszkarton ingatlanok – már ha ingatlannak nevezhető bármi, ami gipszkartonból készül.

Végezetül megérkeztünk a brazil focilegenda non plus ultrájához, a csatárhoz. Tud valaki az igazi és a másolt Ronaldón kívül olyan brazil csatárzsenit mondani az elmúlt két-három évtizedből, aki vérbeli támadó módjára, a legváratlanabb pillanatban, akár addig rosszul játszva is el tudott dönteni fontos meccseket? Mert mi csak arra emlékszünk, hogy a homokos tengerpart úgy bocsátja ki magából pár évente a korszakos tehetségnek beharangozott utcagyerekeket, mint Csank János a defenzív kezdőcsapatokat. Az olasz és a spanyol élklubok meg persze sorban állnak, hogy újabb 30-50 millió euróval gyarapítsák országuk államadósságát. Aztán ezek az ígéretek ugyanolyan faarccal szivárognak vissza töredékáron a Copacabanára, mint amilyen faarccal és reménytelenül ácsorognak elöl a brazil kiesések alkalmával, és nézik, amint ugyanaz a csapattársuk sokadszorra vezeti bele a labdát az unalmas európai védőkbe.

Beleégett az emlékezetünkbe a szívszorító történet, hogy az ünnepelt Rivaldonak a gyermekkori éhezés miatt volt ilyen vásott arca, és amiatt hullottak ki a fogai. Őszintén reméljük azonban, hogy valójában egy jó ügy nevében verték ki a fogait, valami ehhez hasonló gennyes ízetlenkedésért:

Mert minden amit a brazil fociról eddig elmondtunk, az eltörpül az utolsó érv mellett. Ez az érv a rohadtul gusztustalan, sírós arccal pofázás és a rossz buzi módjára végrehajtott, sunyi fetrengés.

Címkék: brazil foci színész debil cigány hentes csalás kiesés gyermeki védekezés fetrengés tehetetlen szambaország maracana

A bejegyzés trackback címe:

https://gyuloltellensegeink.blog.hu/api/trackback/id/tr915302523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jamal_Fraser 2013.05.28. 13:57:02

Undorító portugál-indián keverék cigányok! Istenem mindig hogy utáltam a majmokat, beleégett a retinámba a 2002-es VB-döntő, ahol a dagadt Ronaldo előrecsúszott kipás hajával két vállra fektette a szebb napokat látott, szép reményű és büszke Németország nemzeti 11-ét. Brr...

Skorzeny 2013.05.28. 15:32:42

@Jamal_Fraser:
Asamoah!
A 2002-es német válogatottra csak ennyit reagálnék...

Illés Béla 2013.05.29. 20:34:11

"Egyértelmű archetípusként bányásszuk elő fájdalmas emlékeink közül Roberto Carlos ténykedését, amelyet talán csak a franciák elleni döntőn tudtunk élvezni. Roby afféle brazil Mracskóként évente rúgott egy gecinagy bombagólt, amitől jövőre is elhitték róla, hogy valami óriási tálentum."
Én őt gyűlöltem a legjobban a brazilok közül.
Soha semmire nem tartottam és soha nem szerettem volna tudni úgy megrúgni a lasztit mint ő.
Valamint a játéka sem tettszett,mert néha nem lehetett eldönteni,hogy ő most hátvédet vagy szélsőt játszik,ehh...
Végül ami végkép unszimpatikussá teszi,az az hogy miután ő sem tudott ellenállni egy gyönyörű magyar nőnek,aki később gyereket szült neki,trendi celebhez méltóan nem tagadta,sőt azóta is támogatja őket...egy világ omlott akkor össze bennem,mert ez olyan "hétköznapi".
Kár is több szót fecsérelni rá...a szememben nem ő volt posztján a világ legjobbja...gyűlöltem mindig.

S7evin6 2013.05.31. 15:06:43

Kibaszott szanalmas ez a blog:)
Akarhogyan szidjatok mas nepeket, jogosan vagy sem, sikerult meg sajat magatokat is megalazni ezzel a post-tal.
A brazil focizit lenezni, gratulalok:)
Roberto Carlos vs Mracsko, hat igen, ugyanaz a kategoria, de nagyon ostobak vagytok, edes jo Istenem:)
Mert persze az uberfasza magyarok ebben is, mint minden masban jobbak a vilagon mindenkinel.
Magyarorszag egy rohadt nagy szemetdomb, ennyi. Ti meg akarhogy probalhatjatok ezt szebben beallittani, attol meg ez igy lesz.
De tudom, felesleges volt ezt leirnom, majd Ti megoskodjatok ezt is, h rohadjak meg, mit kepezelek magamrol, mert nem szopom szet minden szar, szanalmas irasotokat:)

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2013.05.31. 17:48:19

@S7evin6:
Tok jo, hogy mar te is elhagytad a szemetdombot. Nagyon orulunk minden hozzad hasonlo comment-elonek!

Egykét 2013.05.31. 20:16:07

A szemétdomb is magyar föld.

Noked-Lee 2013.06.02. 09:53:22

@S7evin6: nem igaz! a legújabb kutatások azt mutatják, hogy csak a Kárpát-hazát teremtette a Jóisten, a világ többi részét a magyarok szarták hozzá!

Jamal_Fraser 2013.06.02. 14:46:19

@S7evin6:
,,Mert persze az uberfasza magyarok ebben is, mint minden masban jobbak a vilagon mindenkinel.''

Ez tényleg így van öreg, ennél tökéletesebben nem írhattad volna le, mi az Igazság! Köszönjük!

omron 2013.06.03. 08:36:28

Üdv!
Visszatérve a focihoz! Azért számomra mégiscsak az a legundorítóbb, amikor a játékosok kiballagnak a pályára, és kézen fogva vezetik a helyi vezetőség és szponzorok gyerekeit, unokáit!
Mint amikor egy politikus óvodásokkal, stb kampányol.
Próbálják eladni a sportágat a nagymamáknak?
Még jó, hogy az infantilis Aidát nem nyomatják közben!
omron

Bilok 2013.06.10. 13:19:18

Az a bizonyos munkásosztály annyira kikupálódott, hogy már blogot is olvas? Nocsak.
Ami a focit illeti: természetesen van ennél is lejjebb. A világ legundorítóbb "futballját" "játszó" csapata még fokozottabban alkalmazza ezeket a játékelemeket (az ellenfél agyonrúgása, hátrányba kerülés esetén megkétszerezett erővel, gusztustalan időhúzás akár 80 percen keresztül, ha véletlenül előnybe kerülnek, folyamatos szimulálás, öncélú, semmire se jó cselek a középpályán), szerencsére ez náluk kabaréba illő fogadkozásokkal és sorozatos sikertelenséggel is társul. Természetesen a portugálokról van szó. Hogy is nevezik őket? Európa braziljainak? Ennyi véletlen nincs!

omron 2013.06.12. 13:18:45

@Kurtz ezredes:
Járkált hozzánk egy fazon, javíttatni a telefonját, vérnyomásmérőjét stb. Eredeti szakmája piktor, de abból a fajtából, akire max a fatelepen a pallók végére a piros csíkot lehetett rábízni. Egyszer csak nyoma veszett, majd egy év múlva előkerült, és mesélte, hogy Londonban dolgozik, festőkén lakásokat bútorokat pingál. Ésháthogy mekora menő az exjugó kollégájához képest, aki inkább megmagyarázza, hogy a fehér réteg alól áttűnő sötétbarna az természetes így! Nem ám ráhúz még egy réteget!
Szóval, ha általánosítani akarok, - és miért ne akarnék - akkor azok a balfaxok, akik itt nem viszik semmire, elmehetnek Nagygermániába karriert csinálni! Meg visszaosztani az észt az itthon maradottaknak, akik nem vécépucolással keresnek ezer eurót havonta!

Zöldy Áron 2013.06.12. 17:27:50

Amikor az óceánon átjött brazil futballisták szellemi érettségét kell illusztrálni, adja magát az elmúlt évek Bayernes védőreménysége, Breno mester, aki saját luxusvillájának szándékos felgyújtása miatt tölti börtönbüntetését, ezzel magát Balotellit is túlszárnyalva

visszakettopadlogaz (törölt) 2013.06.13. 03:52:30

@musungu: pontossan :) Breno Borges az agyhalott neve.

@S7evin6: cimbora ez nem a te oldalad

@teter: Természetesen a portugálokról van szó. Hogy is nevezik őket? Európa braziljainak? Ennyi véletlen nincs!

BRILLIANS meglatas, csak egyet erteni tudok!

a poszt kivalo, de hat ehhez hozzaszoktunk :)

Kemencés Szittya Buci 2013.06.16. 21:45:47

Fú, de gyűlöltem mindig is az agyonajnározott brazil majomparádé válogatottat. Szerintem 1-2 kivételtől eltekintve egyáltalán nem technikásak, fifikásak meg pláne nem.
Az ilyen Pato, Neymar féle bohócok láttán meg elfog a röhögőgörcs.
A szélsővédő prototípushoz még Cafút is felsorolhatnátok.
Érdekes módon viszont a lófejű Ronaldinhot úgy ahogy kedveltem, ő azért tudott egy s mást a lasztival, persze tudom, hogy egyébként egy semmirekellő, de amikor formában volt, akkor nem volt fájdalmas nézni a játékát.

mayorlacko 2013.06.24. 09:17:02

Nem megy át a kommet a kanadaiakon?

Barbaar 2013.07.12. 13:51:03

Nagyon tetszik a Carlosról és Kakáról írt szakasz. Carlossal kapcsolatosan viszont hiányolom a megemlékezést arról, amikor Ilhan Mansiz sarokkal beesernyőzte :). Mondjuk én Carlos játékat azért elismerem.

supernowa 2013.08.07. 14:51:22

@Barbaar: no, meg amikor Laudrup gólja előtt óllózott egy luftot..

Schmiedt Martin 2015.08.14. 19:26:47

@S7evin6: Látom,sikerült megfogni a lényeget :D Ásd el magadat,ha ennyire nem értesz semmihez,csak a szád jártatásához és a faszod veréséhez.