Kedves gyengébb idegzetű internacionalista olvasók – különösen azok, akik már a szlovákoknál is úgy éreztétek, muszáj megvédeni a Magyar Királyság örökös utánfutóját! Nagyon szépen megkérünk titeket, hogy a jelenlegi poszt tanulmányozásával hagyjatok fel. A benetton-életérzésnek csírája sem lesz benne, ezért úgyis csak felhúznátok magatokat. A többieknek viszont felhívjuk a figyelmét egy tényre, rövidital témakörben bizony mi magyarok fingtuk a passzátszelet, a világ pedig még a szélárnyékunkba való bebújástól is fényévekre van.

Nos kezdjük ott, hogy jó sör vagy bor máshol is megtalálható, így ezekkel most szándékosan nem foglalkozunk, mai dolgozatunk tárgya szigorúan az erősebb szeszek világa. Természetesen nem vállalkoznánk hasonló, tudományos alaposságot kívánó elemzésekre, ha a bemutatásra kerülő nedűk legnagyobb részét ne ízleltük volna. Ugyan vannak olyan italok, amelyeket pusztán hírből ismerünk, viszont ezeket nagyobb magabiztossággal fogjuk bezavarni a susnyásba, és aki most azzal jön, hogy nem is tudjuk milyen, amíg nem kóstoltunk, annak szívből kívánunk valami kumiszos lószart a laposüvegébe.

Külön kihangsúlyozzuk! Problémánk nem a felsorolt italok alkalomszerű fogyasztásával van, sokkal inkább azzal, hogy vannak kis hazánkban nem is kevesen, akik magyar létükre képesek ilyenekkel születésnapot, keresztelőt, egyetemi éveket végiginni. Mi az oka annak, hogy a világ ezeket a silány mosogatóvizeket fogyasztja a mi nemes italunk helyett? Egy újabb magyar sorstragédia, vagy azok szokásos ármánykodása, akik elérték Izrael EB-selejtezőn való indulását? Nézzük hát mit iszik a világ Hawaiitól Acapulcoig, vegyük sorra azokat a híres nevezetes piákat, amik a Kárpát-Medencét is dömpingszerűen árasztották el az utóbbi néhány évtizedben.

Whiskey/Whisky/Bourbon: Nem állítjuk, hogy a pont a viszkit kéne eltünteti valamennyi magyar vendéglátó-ipari egység leltárából, kifejezetten kellemes elszopogatni póker közben például, ami viszont problémás, az a hatalmas hírneve. Komolyan azt akarja beadni a világnak ez a sok, érthetetlen angolsággal motyogó skót meg ír, hogy kedvencük attól lesz kuriózum, mert fahordókban érlelik? Persze a búza tényleg nélkülözhetetlen dolog, mi magyarok ebből sütjük kiváló kenyerünket. A kukorica is, ezt vesszük a gyereknek, hogy 10 percre legalább nyugtunk legyen a Margitszigeten. A zab, árpa, rozs meg a többi lóeledel viszont nem ébreszt túl sok bizalmat egy rendes magyarban. Ha el is kortyolgatjuk néha, azért valljuk be, ízleltünk már a füstnél kellemesebb aromákat.

Az angolszász javíthatatlan népség, fél tucat dobozos sörtől is képes belefulladni saját hányásába. Amennyiben olvasóink nem ilyenek, fogyasszák jó szívvel VII. Edward kedvenc aperitifjét, az ízes magyar barackpálinkát, de az angol koronás fővel ellentétben lehetőleg ne szódával.

Konyak: Na végre valami, ami joggal tört a világhírnévre. Még a viszkinél is kellemesebb szopogatnivaló tud lenni, és különösen ebéd utáni hatása kellemes. Mi magyarok mégis joggal neheztelünk az olyan idióta sznobokra, akik euróezreket képesek kiadni egy ilyenért, csak mert pókhálóval vastagon benőtt üvegben pihent 200 évig, és annak idején Napóleon ezt kortyolgatta. Persze Deák Ferenc meg Kossuth Lajos nem hagyott maga után félig üres pálinkásüveget, úgyhogy már ebből a tényből is tudhatjuk mi az igazság. Mivel már láttunk franciát, aki őszinte csodálattal adózott a pálinka oltárán, ezért túlságosan nem bántjuk őket. A konyak is nagyon jól tud esni, csak a pálesz jobb, ennyi.

Ennek bizonyítására egy csúcsminőségű kedvencünket, a szeder vagy málnapálinkát ajánljuk. Utána nyugodtabb légkörben lehet megvitatni, mi a francért eszik el ezek a gólyák elől a csigát meg a békát.

Rum: Egy igazi érdekesség a sorban. A rum bizonyára nélkülözhetetlen, kivéve ha az ember nem melós, kalóz vagy süteményes nagymama, mert ez esetben simán megvan nélküle egy életen át. Amúgy is túl sokáig traktáltak minket az aromából készült európai vacakokkal, amik az agysejt-romboláson kívül semmi másra nem alkalmasak (érdekes, hogy a nyugati szlávok körében hatalmas népszerűségnek örvendtek). Az eredeti verziót szinte kizárólag koktélalapanyagként fogyasztják ma már, úgyhogy nem kell nekünk a csegevarázó hamis kubai életérzés. Egy magyar ne akarjon olyan országot majmolni, ahol ölni tudnak egy harminc éves Volga visszapillantóért.

Ha már mindenáron bebaszni akarunk, van törköly vagy seprő. Tessék szépen ezektől árokba borulni.

Vodka: Hát igen. Elvileg ez lenne az a pont, ahol mi, rendes, minőségi röviditalok iránt elkötelezett magyarok nyugodtan hátradőlhetünk. Ki szeretné egyik leggyűlöltebb ellenségünk folyékony brikettjét, amely minden bizonnyal egyszerre volt hivatott orosz barátaink számára elviselhetőbbé tenni a -40 fokot és a sztyeppe kilátástalanul nyomasztó méreteit. Sajnos azonban rengeteg honfitársunk képes ezzel a technokol rapid illatú sebbenzinnel felturbózni a sörét, ami bennünk komoly értetlenséget és dühöt vált ki. Céklától a széklábig bármiből készülhet – ne feledjük, háborús időkben felszedett parkettából is főzték! – és garantáltan semmi íze. Ezt aranydaraboktól kezdve a sárgadinnyearomáig mindennel igyekeztek már kivédeni, de teljesen értelmetlen, mert a világban hígított verzióinak hála érthetetlen népszerűségnek örvend.

Mi normális magyarok uborkával a krumplis tésztát kísérjük. Egy jó kupica szatmári szilva után jelentsük ki szépen együtt! Kalinka! Kezdődjön a te estéd a dátumválasztó vonalnál!

Tequila: A műmájer italok zászlóshajója. Talán mind közül ezt tudjuk a legjobban gyűlölni. Ha egy csepp igazság lenne ezen a világon, ez a szar nem szabadult volna ki a bajszos/sombrero-s suttyók ivójából, valami megfejthetetlen okból kifolyólag azonban szétterjedt az egész világon. Már ezért az egy tényért gyűlölnünk kéne Mexikót, de kukac helyett díszíthették volna csörgőkígyóval is ezt a borzalmas lőrét. Sajnos olyan világot élünk, amelyben egy csapat ügyes stylist még egy ilyen szart is pillanatok alatt el tud adni arany meg ezüst pecsétek ráaggatásával. Mint minden rendes magyar embert, minket is rendkívül irritál, hogy nincs ma Magyarországon olyan szórakozóhely, ahol az ember ne botlana kezüket nyalogató, magukat kurvára menőknek képzelő picsákba, meg a még náluk is szánalmasabb pasijaikba, akik halál komolyan azt képzelik, hogy ez a csak sóval és citrommal fogyasztható formalin jó lehet. Nem, nem az. A tequilával is az a baj, hogy ami a 40. szélességi foktól délre születik, eleve elbaszott dolog.

Kedves feminin embertársaink! Megértjük, hogy nem sokan bírjátok az alkoholt, de akkor nem kell próbálkozni. Mi mindenestre jóízűen koccintunk majd a ti egészségetekre is egy hamisítatlan, 52 fokos körtepálinkával. Nektek még mindig ott a bonbonmeggy.

Borovicska/Gin: Mivel ilyet ugye legfőképpen tóték isznak, nekünk már eleve tilos lenne szeretnünk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy bármelyik honfitársunk, aki egy csöppnyi ízléssel rendelkezik, könnyen betarthatja ezt a tilalmat. Sajnos vannak helyek ezen a bolygón, ahol egyszerűen nem tud áttörni a nap sugara az örökös felhőrétegen, így gyümölcsök sem tudnak érni a fák ágain. Az ilyen térségben élők egyszerűen rá vannak kényszerítve az összes fellelhető növény, rügy, ág, gally, bogyó, tűlevél begyűjtésére. Klassz dolog a fenyő nem mondom, na de meginni? Tisztességes országokban ez nem haszonnövény, megelégszünk az évenkénti egyszeri feldíszítésével.

Biztos vannak, akik együttérzéssel viseltetnek most Jan Slota és a szavazótábora iránt. Ha esetleg mégsem, akkor ingereljük őket a lehető legjobban! Tessék elővenni egy jó ízes eperpálinkát és akkorát koccintani vele, hogy egészen Alsólipnicáig csengjen az összes wunderbaumos alkoholista konya füle!

Szaké: Nem akarunk itt elmenni semmiféle fajelméleti irányba - hiszen a sárgák remek stoppereket meg mütyüröket gyártanak – de a mongoloid nagyrassz egyszerűen képtelen fogyasztható italneműt kirakni az asztalra – csak vicceltünk, asztaluk sincs. Ez az íncsiklandó rizsalapú ital is érthetetlen ismertségnek örvend, pedig legtöbb fajtáját előírás szerint langyosan kéne fogyasztani. Egyáltalán kiderült akkor, hogy ez most bor vagy pálinka? Ebben jobb helyeken már az alapanyag szürete előtt biztosak. Szegény kamikázék. A Császárnak nem volt elég nemes áldozatuk, az aktus előtt még jól be is kellett igyanak ebből a borzalomból. Mennyivel jobban járunk majd, ha Sólyom Lászlóval kettesben rittyenünk be valami kerítésszaggatóval a Sándor Palotában, mielőtt tökig a tankolt gépünket valami Dunán veszteglő román uszálynak vezetjük.

Csak hogy tudatosítsuk örökös felsőbbségünket kedves ázsiai barátainkkal szemben, igyuk meg szent virágukat! Egy férfias adag cseresznyepálinkát ajánlunk elfogyasztani pontosan a randa sárga pofájuk előtt. Az se baj, ha videóra veszik, ilyen jelentőségteljes eseménynek úgyse lehettek tanúi a két atomvillanás óta.

Ouzo és a világ más pontjain felbukkanó ikertestvérei: Alig húsz évvel ezelőtt voltak olyan gyerekek, akik kartonszámra ették tubusból a gabifogkrémet – ennek borzalmas íze a kevert nevű emberiség-ellenes bűncselekménnyel mutat meglepő hasonlóságot – így bizonyára lesz olyan kedves olvasónk is, aki gyerekkorában élvezettel nyelte a kanalas orvosságot.  Ők nagyon fogják szeretni. Mi normális emberek sajnos nem. Ugyan semmi bajunk ezekkel az ánizsos löttyökkel – amíg nem nekünk kell meginni –  de íze tényleg a köptetőre emlékeztet. Aki pedig véletlenül vizezett már fel tejet, az tudja milyen érdekesen néz ki ez a mediterrán hőséget állítólag remekül ellensúlyozó izé. (Mert tisztán persze még ezt sem képesek meginni.)

Mindenki találjon egy kedves családtagot vagy ismerőst, aki feltétlen szükségét érzi, hogy pont görögbe’ pihenje ki fáradalmait. Egy finom szederpálinka után könnyebben elképzelhető, miket ihat ez össze ez a szerencsétlen egy fél napos, életveszélyes kompút melléktermékeként.

Indián/Mongol/Hottentotta helyi italok: Kedves honfitársaim! Én aztán igazán híve vagyok, a „’Rómában élj úgy, mint a rómaiak” mondásnak, de ugye senki nem próbálkozik helyi búfelejtőkkel, ha a harmadik világba kénytelen utazni? Aligha feltételezhető ezekről a kedves mamutvadászokról, hogy képesek lennének akárcsak a tótok lekörözésére is ilyen téren. Gyanúsan bugyborékoló italaik alapja jó eséllyel a tudomány előtt még ismeretlen növényekből, bogyókból áll, amit elejtett zsákmányaikból, vagy akár saját magukból származó testnedvekkel erjesztenek meg. Komolyan él olyan ember Magyarországon, aki ezt az egészet hajlandó lenne a szájába venni?

Ha az SZDSZ még egyszer az életben kormányra kerül, igyunk áldomást egy stampedli hamisítatlan diópálinkával arra, hogy Horn Gábor külügyminiszterségének legkacagtatóbb pillanata, a bolíviai hivatalos látogatáson illendőségből lehúzott kecsua anyókanyál legyen, amivel a liberális fáklyaláng végre felmelegítheti a fagyos kétoldalú kapcsolatokat.

Koktélok: Jó dolog lenne a koktél, ha nem az a sajnálatos tény állna mögötte, hogy egyetlen amerikai sem képes elfogyasztani 30%-osnál töményebb italt. Ez ünneplésre méltó adat, nyilván egy jó vegyespálinkát kíván, amelynek összetevői – amerikai kollégájával ellentétben – még véletlenül sem hígítási célból lettek keverve.

Grappa/Raki/Snapsz: Na ezek járnak a legközelebb az igazsághoz, de mégis… Törkölypálinkánk van nekünk is, akkor minek igyuk a másét? A krumplit meg fogyasszák egészséggel a tótok.

Isten Isten!